Sebastian, mi az oka annak, hogy korán be kellett fejezned a Monacói Nagydíjat?

SV: Pontosan még nem tudom, hogy mi volt az oka. A végén egyszerűen nem volt erő a kocsimban, és sajnos a motor megadta magát.

Pontosan mi történt?

SV: A kezdésem nagyon jó volt, és minden rendben volt. Aztán bejött a Safety Car és hirtelen kevés erő lett a kocsiban. Ekkor minden leállt, hiába próbáltam újraindítani a rendszert, nem ment, úgy ahogy kellett volna..

A kommunikáció hogy történik ilyen esetben a boxban?

SV: Ebben a pillanatban próbálom a srácoknak levázolni, hogy mi a problémám, és cserében pedig megpróbálják megoldani a problémát, ahogy lehetséges. A mai nap nem volt erre megfelelő.

A rádióban hallható volt, hogy frusztrált és csalódott vagy. Mi járt a fejedben ebben a pillanatban??

SV: Mindig valami más. Az utóbbi versenyeken hihetetlenül sok minden történt, és mindig csak reménykedünk, hogy megtudjuk oldani a problémát. De tudjuk, hogy ez nem mehet így tovább, ezért nem lógathatjuk a lábunkat.

Néhány körrel később, amikor észrevetted, hogy nem stimmel minden a kocsival, mi járt a fejedben??

SV: Abban reménykedtem, hogy a boxból majd jönni fog a megoldásjavaslat, de sajnos nem jött semmi. Ez egy korai kudarc volt, természetesen kicsit fájt, és szomorú voltam miatta.

Mi az oka annak, hogy folyamatosan problémák vannak a kocsival?

SV: Sajnos mindig felbukkan valami hiba, és azon vagyunk, hogy megoldjuk azokat, a  hibák elhárítása pedig felgyorsult. Pilótaként el kell fogadnom a helyzetet, viszont világos, hogy frusztrál ez az egész.

Hogyan kezeled a frusztráltságodat egy ilyen helyzet után?

SV: A frusztráltság nem tart sokáig, mert  nem tör le túlságosan. A mottóm az, hogy tartsd szemelőtt a hibáid, majd menj tovább. Szomorú, amikor ilyen korán be kell fejezni egy versenyt, pláne úgy, hogy esélyes lettem volna a harmadik helyre. Jó lett volna kezet fogni Charlene -val, és Albert herceggel, de sajnos nem történt meg.