2017.07.03. 18:30
Előbb akart énekes lenni, mint versenyző, de a pubertázs mindent eldöntött. No meg a Michael Schumacher és a Ferrari iránti rajongás. Személyes hangvételű interjút készített a La Gazzetta dello Sport Sebastian Vettellel, aki többek között idei legnagyobb ellenfeléről, Lewis Hamiltonról is beszélt.
Arról, hogy gyerekként Michael Jackson akart lenni:
„Nem viccelek! Gyerekként tényleg szép hangom volt. De aztán jött a pubertás, és elszállt az esélyem arra, hogy énekes legyek. Ezért aztán mindent a versenyzésnek szenteltem.”
Arról, hogy ő és Hamilton egymás ellentétei:
„Ez olyan, mintha a feketét és a fehéret hasonlítanád össze… Nehéz erre mit mondanom, mivel nem ismerem igazán Lewist. Nem töltünk együtt túl sok időt. Talán csak akkor vagyunk egymás közelében, amikor a pályán harcolunk. De már a Forma–3 óta küzdünk egymással, és sosem volt személyes problémánk. (az interjú még Baku előtt készült – a szerk.) Lewis életében nagyon sok minden van, amit én sosem tennék, de talán ő is ugyanezt mondhatja el rólam.”
„A vezetési stílusunkról sokat nem tudok mondani. Ahhoz, hogy erre a kérdésre feleljek, egy csapatban kéne versenyeznünk, egyforma autóval. Kimivel össze tudom hasonlítani magam a Ferrarinál, és meg tudom mondani, hol vagyok jobb, ahogy Ricciardóval és Webberrel is így volt a Red Bullnál. Lewisszal nehéz lenne.”
Michael Schumacherről és a rekordjairól:
„Nem hiszem, hogy meg kéne próbálkoznom a rekordjai megdöntésével. Michael hatalmas inspirációt jelentett számomra, de nem célom, hogy utolérjem őt a pole-ok, győzelmek és bajnoki címek terén. Ennek ellenére a legfőbb célom persze az, hogy bajnok legyek a Ferrarival. Már négyszer voltam világbajnok, szerencsés vagyok. De szeretném újra megcsinálni.”
„Voltam olyan szerencsés, hogy kétszer ismerhettem meg Michaelt. Először gyerekkoromban, amikor ő volt a hősöm, a példaképem. Gyerekként számomra ez olyan volt, mintha egy istenséggel találkoznék. Később személyesen is megismerhettem őt, amikor már én is jobban ismertem a Forma–1-et. Először a bajnokot, másodszor az embert ismerhettem meg. Tudtam, mi volt Michael, és azt is, ki Michael. Sosem láttam őt dühösnek, vagy elveszíteni a kontrollt. Legfeljebb pár pohár ital után… Mindig ő volt az úr, akár a Forma–1-es autóban, akár gokartban, akár a buggyban a Bajnokok Tornáján.”
Enzo Ferrariról
„Korábban nem olvastam túl sokat Enzo Ferrariról. Ma viszont mindent felkutatok, ami csak megjelenik róla. Az ágaskodó paripa márkája ma világhírű – ki hitte volna ezt a kezdetekkor? Nem lélegzetelállító visszagondolni arra, hogy mindez egyetlen ember fejéből pattant ki? Kár, hogy már nincs közöttünk. Lehet, vannak, akik azt mondják, szerencsés vagyok, mert hagyományosan kemény volt a versenyzőivel. De az ő ötletei és alapelvei a mai napig aktuálisak mindenki számára, aki a Ferrarinál dolgozik.”
„Emlékszem, amikor Enzo Ferrari házában aludtam az első tesztnapom előtt Fioranóban. Számomra az egészen különleges volt. Bizonyos szempontból az ő vendége voltam, pedig már nincs is közöttünk. Ez a ház a fioranói tesztpályán szimbolikus jelentéssel bír. Egyedülálló, és egy kicsit olyan, mint a Disneyland a gyerekek számára.”
A mostani sisakfestéséről:
„Éveken át a Red Bull színeit használtam, gyakran játszottam is a dizájnnal. Amikor az első tesztemet teljesítettem Fioranóban, egy fehér sisakot viseltem, ami megtetszett, mert a régi gokartos időkre emlékeztetett. Akkor jött az ötlet, hogy ráteszem a német színeket is. Mindig is szerettem a klasszikus, egyszerű sisakdizájnokat, mint amilyen Damon Hillé, David Coulthardé volt, vagy a korai Schumacher-sisakot. Ezért maradtam az egyszerű dizájnnál.”
Az ismertsége hátulütőjéről a mindennapokban:
„Az életem olyan, mint egy átlagemberé. Igaz, hogy nem könnyű mindig jól éreznem magam, amikor mindenki fölismer, de mi döntjük el, hogyan élünk, és én gond nélkül megyek mindenhová. Ha valaki azt akarja, hogy figyeljek rá, miközben a családommal ebédelek, kedvesen nemet mondok, és az emberek ezt megértik. Így kevesebb az akadály, mint gondolnánk. Jó meghúzni a határokat. Saját hajódon mindig te vagy a kapitány.”
Arról, hogy Sergio Marchionne szerint addig marad, ameddig csak akar:
„Ezt jó volt hallani. Múlt évben gyakran beszéltek arról, hogy mindent kritizál, és nyomást gyakorol ezzel az emberekre. De csak kevesen tudják, hogy mi történik valójában a csapaton belül. Marchionne nagyon céltudatos ember, nyerni akar. De mindig segített nekünk, minden rendelkezésére álló eszközzel, hogy sikeressé válhassunk. Két arcát ismerem. Egyfelől ott a Forma–1-rajongó, tele szenvedéllyel, másfelől egy nagyon intelligens és rátermett vezető. Butaság lenne nem hallgatni rá.”
Ferraris jövőjéről:
„Nincs miért panaszkodnom. A németek mindig csak panaszkodnak, még akkor is, ha Olaszországban nyaralnak, és fantasztikus az étel és a hangulat. Mindig van valami, amire panaszkodhatnak. Ilyen értelemben én nem vagyok túl németes. Boldog vagyok a Ferrarinál, nincs semmi, ami ellen szót emelhetnék. De nem foglalkozom a jövővel, és nem sürgetem a Ferrarit sem.”
Arról, mit visz magával haza Olaszországból:
„Az ételek iránti szenvedélyt, a kultúrát, az életvitelt, a családias hangulatot. Az élet azért van, hogy élvezzük, és az olaszoktól ilyen tekintetben sokat lehet tanulni.”
AJÁNLOM AZ OLDALT
Archívum